Történelem

Balástya rövid története

Balástya Csongrád megyében, Szegedtől 23 kilométerre található, 110 négyzetkilométer területű, nagy és szétszórt tanyavilágú község.

A homokos síkvidéki puszta benépesítése már a tatárjárás után megkezdődött, és több évszázados folyamat eredményeként alakult ki a Szegedhez tartozó Felső-tanyának nevezett hatalmas tanyavilág. Először káplánságokra, majd később kapitányságokra osztották, amelyek igazgatási, adóztatási és rendészeti feladatokat láttak el, így 1883-tól közigazgatási kirendeltség volt, 1891-ben Szeged-Felsőközpont néven alapították a települést. A kialakult tanyaközpont ezután nemcsak a közigazgatási feladatokat vállalta át az anyavárostól, hanem már volt parókia, 1884-ben plébánia, 1903-ban templom épült, majd orvosi rendelő, iskola, állatorvosi rendelő, csendőrség és később, 1935-ben az itt lakó gazdák Katolikus Népházat építettek.

Balástya 1950-ben lett önálló község. Balástya, Gajgonya kapitányságokból, valamint Őszeszék és Fehértó kapitányság nagy részéből alakították ki területét. Az önálló községgé válás eléréséhez hozzájárult a lakosság számának jelentős növekedése, 1949-ben 6369 lelket számlált a falu. Azóta folyamatosan csökken a lélekszám, 2013-ban 3555-en laktak a településen. A csökkenés alapvető oka az, hogy a halálozás csaknem duplája a születés-számnak, valamint számottevő az elvándorlás.

Az itt élő emberek több évszázadon át megtanulták, mit és hogyan termeljenek a homokon. Meghonosodott a kertkultúrás gazdálkodás, a szőlő, a gyümölcs, a burgonya, a zöldségfélék termesztése. A mezőgazdasági termelés fejlődésének fontos háttere volt Balástya jó közlekedés-földrajzi helyzete. Áthalad területén az E75-ös nemzetközi főút, és a Szeged-Budapest vasútvonal. 1961-től termelőszövetkezetekben és háztáji gazdaságokban folyt a gazdálkodás a tanyákon. 1990-ben kezdődött a termelőszövetkezetek felszámolása, majd a magángazdaságok megerősödése. Jelentős a fóliás növénytermesztés és a virágkertészetek száma, ami napjainkra ugyan jelentősen csökkent, de változatlanul községünk az ország primőrzöldség és vágott virág termelésének egyik központja.

Az 1970-es évektől máig a fellendült gazdasági élet hatására egyre több új ház épült a falu központjában, és az infrastruktúra kiemelkedően fejlődött. 1989-től folyamatosan gyarapodott a község portalanított utakkal, járdákkal, parkolókkal, gázvezeték-hálózattal, kábeltévé-rendszerrel, kibővült telefonhálózattal, sportcsarnokkal, az M5-ös autópályához feljáró úttal, belvízelvezető és szennyvízcsatorna hálózattal. Ettől az időszaktól a kereskedelmi és ipari vállalkozások száma ugrásszerűen növekedett. Folyamatos az önkormányzati épületek, intézmények felújítása. A beruházások elsősorban Európai Uniós pályázati támogatással valósulnak meg.

 

Közösségi élet Balástyán

A közösségi életnek hagyományai vannak Balástya művelődéstörténetében. A közösségek kialakulásának első lépései az 1800-as évek elejére tehetőek és a lakosság vallásosságából erednek. A nagy változást 1853-tól a tanyai iskolák három szakaszban történő építése hozta a hatalmas tanyavilág életében, mert tanyacsoportok közelében épültek és nemcsak az oktatás központjai lettek, hanem első színhelyei a szervezett közösségi és vallásos életnek, de a politikai és ismeretterjesztő előadások szintén kiemelkedő jelentőségűek voltak. Az iskolai népkönyvtár akcióban már az 1870-es 1880-as években, és a századelején is kaptak könyveket a tanyai iskolák, ezért az olvasás a művelődésre vágyó parasztság körében fontos lett. Alkalmanként mozivetítéseket tartottak, ekkor a gazdák felváltva vitték kocsival az aggregátort, a filmvetítőt és a gépészt.

A szórakozásnak is megvolt a maga helye. 1890-től működött a magántulajdonú Benkő-kocsma és a Boros-kocsma, később Lippai Imre vendéglője, ahol minden hónapban bálokat, esetenként gazda összejöveteleket tartottak. Az 1800-as évek végén, és az 1900-as évek elején a gazdák gazdakörbe tömörülve törekedtek szakmai tudásuk gyarapítására. Kiállításokat szerveztek, ahol bemutatták terméseredményeiket. Ebben az időben még sokféle egyesület, kör, csoport is létre jött. 1931-ben létrehozták a Szeged-Felsőközponti Mezőgazdasági Népiskolát, és amikor 1945-ben a Földművelési Minisztérium megszüntette, helyette Állami Gazdaképző Iskola létesült. Az ott folyó oktatás 1949. október 5-éig tartott. Ez az időszak jelentette a homokon való új típusú gazdálkodás megalapozását, ami Torontáli János igazgató nevéhez fűződik.

A vallásos élet további erősítését szolgálta az 1903-ban építtetett római katolikus templom, ami egyúttal nagy közösségteremtő erővé vált. Egyre szélesedett a művelődésre való igény, ezért a község plébánosa, László János katolikus népház építését szervezte meg, amelynek ünnepélyes felszentelést 1935. június 23-án tartották. A mise utáni beszélgetéseken kívül műkedvelő előadásokat hallgattak, különböző tanfolyamokon vettek részt az érdeklődők, valamint könyvtárat is működtettek.

Az államosításkor, 1949-ben a még működő egyesületek, körök, csoportok feloszlottak. Az átalakulással egy időben államosították a katolikus népházat, és a Szeged Járási Művelődésügyi Osztály szakmai irányítása alá tartozó kultúrotthon lett, amelyet Petőfi Sándorról neveztek el. Tiszteletdíjas igazgatója Miklós Sándor tanár, járási tanulmányi felügyelő, és gazdasági ügyintézője, Nagymihály János tanító szervezte a kulturális életet. Munkájukban már figyelembe kellett venni a pártállam irányelveit, így műsoros megemlékezéssel tartották meg az állami ünnepeket. Függetlenül ettől, továbbra is a bálok jelentették a lakosság széles körének szórakozását. A színjátszás, az ezüstkalászos gazdatanfolyamok, az énekkar, úttörő fúvószenekar, zongoraoktatás, kézimunka, méhészeti, kertészeti szakkör, tánccsoport, a kuglipálya látogatása volt egy-egy réteg szabadidős programja. Sokan jöttek a kultúrházba, amikor egy szegedi mozigép tulajdonos aggregátoros áramfejlesztővel működő hordozható vetítőgéppel vetített. A villamosítás 1950-51-ben történt meg a község belterületén. Ezután keskenyfilm-vetítőt szereztek be, majd az 1950-es évek végén kezdetét vette a nagyterem mozi-teremmé való átalakítása. Közösségi élet nemcsak az iskolákhoz és a kultúrházhoz kötődően folyt, hanem azon kívül is. Az akkori nevén Balástyai Önkéntes Tűzoltótestületet 1951. június 1-jén alapították a községben lakók értékeinek mentése iránt elkötelezett emberek. A sportot, a futballt, vadászatot kedvelők szintén csoportosultak. A Magyar Honvédelmi Szövetség a lövészet iránt érdeklődőket fogta össze. A termelőszövetkezetek megalakulásától kezdődően a munkához kapcsolódóan közösségek is teremtődtek, zárszámadásokat tartottak ebéddel, vagy vacsorával, esetleg mulatsággal egybekötve. A nőbizottságok kirándulásokat, kézimunka kört szerveztek.

Újabb változás Balástya művelődési életében 1960-ban következett: főállású könyvtárossal, önálló, szabadpolcos rendszerű könyvtára lett a településnek, ami a művelődési házban kapott helyet. 1961-től a művelődési ház élére neveztek ki főállású igazgatót, Kiss Istvánt. Munkája nagyon sokrétű volt. Alkotó emberként az irodalom, a képzőművészet, a filmművészet és a zene világában is otthonosan mozgott. A tehetségeket felismerte és ösztönözte kibontakozásukat. Különböző alkotó és befogadó közösségeket szervezett és vezetett. Számtalan klubforma, alkotókör, fotó- és filmszakkör, tanfolyam, előadás, bál, tánc- és zeneoktatás, színjátszó-kör, tájszínház, műsoros est volt, és mozi működött ebben az időben. A művelődési ház ifjúsági klubjában kiemelkedően jó közösségi élet folyt. Kiss István országos hírűvé vált munkájával 1990-ig szolgálta a balástyai embereket.

A rendszerváltást követően az önkormányzat költségvetésében a művelődésügyre kevesebb pénzt terveztek. Ezért a művelődési házat dr. Haller Mihályné már fél állásban vezette 1991-től 1992 végéig, de kevesebb közösség, csoport működött, és csökkent az intézmény látogatottsága is. Ezután a művelődési házat 1993-tól három éves üzemeltetésre vállalkozónak adta ki az önkormányzat, majd ismét bérbe adta egy diszkót üzemeltető vállalkozónak. Ekkor élte mélypontját a közösségi élet, mert a csoportok nagy része megszűnt. 1996-tól ismét igény mutatkozott a kulturális élet fellendítésére, és a lakosság magánszervezésű rendezvényeket tartott, a civil szervezetek különböző programokat szervezetek. 1998-ban a bérbeadások után lepusztult művelődési ház hatalmas lakossági összefogással megújult. Ekkor szintén lakossági összefogást követően megalakult a Balástya Közművelődéséért és Fejlődéséért Közalapítvány, és most már önkormányzati üzemeltetéssel, ugyan változó intézményi háttérrel, nem önálló intézményként ismét működni kezdett a művelődési ház. Az évek folyamán több művelődésszervező váltotta egymást. A közösségi és kulturális életnek további helyszínei alakultak ki. 1997-ben adták át a sportcsarnok és rendezvényházat, 2006-ban a Tanoda épületét, és ezzel nemcsak a rendezvények tartására alkalmas helyek száma bővült. A Községi Könyvtár és az iskolai könyvtár állományának összevonása 1997. októberében történt meg, és az általános iskola alsó-tagozatos épületében kapott helyet. A könyvtár 2011-ben Integrált Közösségi Szolgáltató térré alakult át, nőtt a szolgáltatások köre, továbbá még több rendezvény tartására nyílt lehetőség. A Balástya Közművelődéséért és Fejlődéséért Közalapítvány 2004-ben átalakult Balástyáért Közalapítvánnyá, és mára tevékenysége sokrétűbb. Az önkormányzat által szervezett, községi szintű események száma is egyre több lett. 2000-től a Falunapok, Zöldség- és Virágfesztivál, Lovasnapok, 2001-től a Böllérnap, majd Böllérfesztivál országos hírű eseményeivé váltak a községnek, ami jelentős közösségi összefogással valósul meg minden évben.

Megszakítás