Június 14-én, községünk védőszentjének ünnepén Tapolcsányi Emmánuel tordai plébános tartotta a szentmisét, amelynek tanító részében a hivatásokról beszélt, és Paduai Szent Antal életútjára, 47 csodatételére emlékeztetett. Paduai Szent Antal a többi között az elveszett tárgyak, az idősek valamint a szegények védőszentje, ezért az utóbbi miatt a katolikus templomokban a szobra előtt található Szent Antal-persely a rászorulók számára felajánlott adományok gyűjtésére szolgál. A plébános emlékeztetett, hogy a védőszent mindenért és mindenkiért imádkozott. ?Valljuk meg őszintén, hogy a mai kor embere szinte csak a kérő imádságot ismeri. Csak akkor imádkozunk az Istenhez, az Úrhoz, ha esetleg bajban vagyunk. De tudjuk, mindez nem helyes, mert naponta kötelességünk lenne hálát adni Istennek a kapott kegyelmekért, a lelki javakért. Lehet, hogy nem minden a mi terveink szerint alakul, de akkor sem vonatkoztathatjuk el magunktól a hálaadó imádságot. Számunkra minden egyes nap Isten részéről egy lehetőség, egy ajándék, mert ismét felvirradt ránk a nap, ismét lehetőségek tárulnak elénk. Az életünket nem azért kaptuk, hogy üresen elpazaroljuk, hanem változtassuk, tartalommal töltsük meg, és ezeket a lelki javakat más javára is fordítani tudjuk, ahogy azt Szent Antal is tette. Általa sokan közelebb tudtak Istenhez kerülni. Szent Antal példája arra hívja fel figyelmünket, hogy az ember a szeretetre hivatott, amely által mindnyájunknak ez közös hivatása. Legyen az érdeklődési körünk vagy a földi hivatásunk akár eltérő, de Isten minden egyes embert, bennünket is megszólít, tőlünk is kér valamit. A magam személyes példájából tudom, hogy gyakran elgondolkodom az életemen, a hivatásomon, illetve azon, mit is jelent számomra az, hogy hivatás, vagy az, hogy a Teremtő Atya, az Isten tőlem is kér vagy vár valamit. A válasz természetesen számomra nem más, mint Isten részéről hívás, részemről pedig válasz. Itt nem valami, hanem valakik, tehát személyek szerepelnek, Isten és ember között. Az Isten és én. Senki más. Van valaki, aki hív és van valaki, aki válaszol. Ez mindannyiunk életében így van. Valahogy így kell ezt érteni. Mint egyféle párbeszéd a lélek által, az imádság által. Emlékezzünk csak vissza Urunk Jézus Krisztus szavaira, mikor azt mondta tanításában, hogy ő nem azért jött, az emberek közé, nem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljunk, hanem azért, hogy ő szolgáljon másoknak, szabadulást hozzon a foglyoknak, a vakoknak látást, és mindenkit az üdvösségre vezessen. Ez nagyon szépen meglátszott Szent Antal életében is. Különben, ha nem így lenne, akkor biztosan nem történt volna meg az a számos csoda sem. Először is ő szolgálattal válaszolt az Istennek, főleg az Igehirdetés terén, mert egyháztanító volt, és igen hatékonyan, eredményesen, mert a kicsiben is hű tudott maradni, a kicsit is becsülni tudta. Nem feledhetjük el, hogy Isten műveinek, alkotásainak az elbeszélése, az Evangélium, az Örömhír továbbadása nemcsak az egyház, az egyes emberek, a papok feladata, hanem mindannyiunké. És aki sokat kapott, attól sokat kérnek, aki keveset, attól keveset kérnek. Kérjük Szent Antal közbenjárását, hogy lélekben vezessen bennünket is Isten közelébe, hogy mi is Isten hűséges és igaz tanítói legyünk a világ előtt, ha nem is az Evangélium továbbadásában, nem is az Igehirdetésben, akkor legalább a felebaráti szolgálatban mások javáért. Mutassuk meg, hogy mi nem ebből a világból valók vagyunk, és ha ez így van, akkor nem is a világnak, nem is az embereknek kell megfelelni, hanem Istennek. A világ a mulandó javakat, dolgokat adja vagy nyújtja nekünk, az Isten pedig a maradandót, az Örök élet javait. Szent Antal is ezt megértette, ezt tette az életében. A kérdés azonban az, hogy mi melyiket választjuk, melyik mögé állunk. Szent Antal példájából látjuk, hogy érdemes Istenért élni, Istennek válaszolni, és a nevében áldozatokat hozni, mert ez az egyetlen és tökéletes áldozat mely értelmet és célokat hoz az életünknek.?
Ezután a szentmise a szokásos liturgia szerint folytatódott, és körmenettel zárult.
Paduai Szent Antal (Wikipedia)
