Szent Antali kereszt-járás Balástyán

Június 11-én a rendezvénytérről indultak Szent Antali kereszt-járásra az általános iskola 4-5. osztályosai és a hatodikosok egy része tanáraikkal és Jenei Norbert hitoktatóval. Virágh István hagyományápoló kezdeményezésére és szervezésében az idei kereszt-járás első állomása a Vadásztanya vendéglő közelében, az E75-ös út mellett álló kereszt volt, melyet a kereszt-járás időpontja előtt Dékány Péter és családja újított fel. A munka hat napig tartott és közben sokan megálltak segíteni vagy csak beszélgetni. A keresztet Antal Imre plébános megszentelte, Ujvári Jánosné virágot tett a kereszthez és közös imát mondott a csoport. A második állomás Őszeszékben volt. Az egykori tsz gépállomás utáni útszéli kereszthez bicikliztek a résztvevők. Ott Imre Józsefné Veszelka Valéria elevenítette fel a keresztállítás szokását, és a kereszt történetét, majd a szentelés, virágelhelyezés és közös ima után az egykori Felsőbalástyai iskolánál (Becsey-iskola) lévő kereszt következett. Az elhanyagolt környezetet korábban Virágh István vezetésével rendezték, az emlékezéshez láthatóvá téve a keresztet. A szentelés és az ima után a volt Zöldmező major közelében lévő korábbi Alsóbalástyai iskolához tartottak a kerékpárosok. Itt a kereszt történetének ismertetését követően az 1961-1971 között az iskolában tanító Michna József beszélt a régi időkről, aki feleségével Michna Józsefné Lele Etelkával együtt oktatta összevont osztályban az alsó tagozatosokat. Az itteni keresztet Virágh István és családja újította meg az ünnephez. Az utolsó állomás a Nemes kertészet bejáratánál álló kereszt volt. Ezt a keresztet Nemes Nagy János és felesége Nemes Nagy Jánosné Kónya Erzsébet állíttatta Istennek hálából, hogy nehéz anyagi helyzetükből a hitük által kijutottak. A gyerekek és kísérőik fogadására Nemes Nagy család meghívta Ujvári László polgármestert, Juhász Jenő alpolgármestert, Koczkáné dr. Szabó Gabriella aljegyzőt, és Pataki Zsuzsanna sándorfalvi polgármestert is. A köszöntők, a keresztszentelés, a virágok elhelyezése és a közös ima után vendégül látták a csoportot.        

 

KÖSZÖNET

Minden segítőnek, támogatónak köszönjük, hogy létrejöhetett a Szent Antali kereszt-járás!

 

Felhívás!

Kérem a civilszervezeteket, családokat, hogy akik tehetik, a magára hagyott kereszteket “fogadják örökbe”, gondozzák rendszeresen. 

Virágh István

 

Szent Antali kereszt-járáshoz a keresztállítás és a keresztek története

A katolikus és nem különösebben hívő emberek is megszokták a környezetünkben lévő különféle keresztek látványát. Találkozunk velük életünk minden jelentős állomásán. Láthatjuk templomainkban, tereinken, temetőinkben, utak szélén. Sőt, néha látszólag értelmetlen helyen: egy mezőn, vagy szántóföldön. Mégis, ritkán vesszük őket szemügyre alaposabban, különösen az utak melletti állókereszteket. Nem gondolunk bele a történetükbe. Utunkba esik egy-egy, látjuk, hogy időről időre friss virágot visz rá valaki. Már gyermekkorunkban megtanították nekünk, hogy „nem szabad bántani, hozzányúlni, mert megszentelt helyek”. Nem csak a hitünk jelei ezek, hanem egy letűnt korszak máig megőrzött relikviái. Emellett többségük értékes műalkotásnak is számít. Akik szeretik böngészni a régi térképeket, azok tudják, hogy ezek a keresztek tájékozódási pontokként is szolgáltak. A pusztákon támpontot nyújtottak, ahol még gyakran a futóhomok volt az úr és az út ott vezetett, ahol abban az évszakban éppen járni már lehetett.

Lakóhelyünk, Balástya Szeged városának kaszáló és pusztai övezetéhez tartozott, Szegedi Szállásföldek néven. 1893-tól Szeged Felsőközpont, majd 1950-től Balástya lett a neve. Szeged városa 1686-ban szabadult fel a török uralom alól, 1730-ra már befejeződött a szegedi határ felosztása. Megkezdődött a puszta benépesedése. A nagy változást az 1853-ban meginduló vasút jelentette, ami gyorsaságával és olcsóságával addig elképzelhetetlen fejlődést generált. Létrejöttek az első tanyasi iskolák, amelyek mellett állókereszteket és haranglábakat állítottak. Ezek költségét vagy a földet adományozó család, vagy a környékbeli gazdaközösség fizette. Mindez szorosan kapcsolódott a vallási neveléshez. Megindult a városi tisztviselők, módos polgárok kivándorlása Szegedről. Földbirtokokat szereztek, szőlőket telepítettek, nyaralókat építettek. Feltételezhetően ezek a jómódú, katolikus földbirtokosok állították az első útmenti kereszteket. Ahogyan a helybeli gazdák anyagilag gyarapodtak, átvették ezt a szokást. Egy-egy család fogadalomból, vagy hálából emelt ilyen keresztet. Ezeket a kereszteket az azokat felállító családról nevezték el, úgy is emlegették őket. A környezettől alacsony kerítéssel választották el. A kereszteket az egyház ünnepélyes misével szentelte fel és helyezte a kiválasztott szent oltalma alá. Szokás volt évente misét tartani a kereszt „neve napján”, amire összegyűltek a környékbeli hívek. A feszületek lábánál a mai napig láthatunk friss virágokat. Mindenszentekkor különös hagyomány, hogy amelyik családnak volt nyom nélkül eltűnt hozzátartozója, azok ezekhez a keresztekhez hozzák virágaikat, gyertyáikat. Egyfajta párhuzamot látva az elveszett lélek és a magányosan álló feszület között. Ma már csak érdekességnek számít, hogy ezeknél a feszületeknél próbálkoztak a népi gyógyítók az epilepszia gyógyításával. Az útmenti és az iskolák mellett felállított kereszteket mindig nagy tisztelet övezte. A férfiak, ha elhaladtak előttük kalapot emeltek és Dicsértessék a Jézus Krisztussal köszöntek. Az asszonyok és gyerekek keresztet vetettek. Ezek a keresztjeink ma is tiszteletben részesülnek és részét képezik Balástya Települési Értéktárának.

Az egykori Alkotmány Termelőszövetkezet gépállomásnál lévő kereszt a volt Őszeszéki kapitányság területén található, múltja nem teljesen tisztázott. A táblát, ami az állíttató család nevét megőrizte volna rég eltávolították. Hollétéről nincs tudomásunk, mint ahogyan arról sem, hogy melyik szent tiszteletére szentelték fel. Ma a Juhász család tulajdonát képezi az az épület és birtok, amin a kereszt áll. A birtok első ismert tulajdonosa a Fluck család. A Fluckok ősi német nemesi család, az 1700-as években települtek át először a Felvidékre, később egy águk Szegedre. Fluck Ferenc 1848-as honvéd főhadnagy megbecsült ember volt Szegeden. Előkelő tisztséget viselt, sótárnok volt, elnöke a Belvárosi Kaszinónak és a Szeged-Csanádi Takarékpénztárnak. 1883-ban a német nemesi cím mellé magyar nemességet is kapott, használhatta az ősi raggambi címet. Egyik fia raggambi Fluck Dezső miniszteri tanácsos életrajzában már említik, hogy felsőtanyai földbirtokos, az ő villájuk található itt. Feltehetően az ő családjuk állíttatta ezt a keresztet az 1890-es években. A későbbiekben többször felújították.

A Felsőbalástyai iskola keresztje a volt Balástya kapitányság területén fekszik, Szegedtől 21 km távolságra. 1854-ben kezdődött itt a tanítás. Az iskola telkét Martonosi András és felesége Tóth Apolló adományozta, ahogyan az első állókeresztet is. Az 1890-es években az első keresztet egy vihar kidöntötte. Annak kinézetéről nincs tudomásunk. A kőből készült keresztet 1898-ban állították és szentelték fel Szent János tiszteletére. A környékbeli gazdák adományaiból épült. A környék akkor jelesebb gazdacsaládjai voltak: Tóth, Martonosi, Gajdacsi, Gombos, Nagymihály, Bárkányi.

Az Alsóbalástyai iskola keresztje a Balástyai kapitányság területén fekszik, Szegedtől 22 km távolságra. Az iskola telke Fogas József és felesége Erdélyi Rozália adománya volt, ahogyan valószínűleg az első kereszt is. Védőszentje Szent Leopold, vagy közismertebben Szent Lipót, aki az állhatatosság és a hit védőszentje. Szent Lipót 1070-től 1136-ig élt, ő Ausztria védőszentje. A magyarokkal való jó viszonyát azzal erősítette, hogy egyik fiát, Adalbertet összeházasította Álmos herceg lányával, Hedviggel. Ezt a keresztet és a hozzá tartozó haranglábat többször felújították a környékbeli gazdák adományából. Ezek a családok voltak: Bárkányi, Csányi, Fogas, Fűz, Rabi, Veszelka és Imre család. Az Alsóbalástyai iskola első tanítóját Fekete Lázárnak hívták. Az utolsó tanító házaspár 1971-ig tanított itt: Michna József és felesége Lele Etelka.

Imre Józsefné

Veszelka Valéria