Virágh Istvánné Nagy Éva tavasz óta készült a falunapi kiállításra. Manó Piknik címmel mesevilágba vitte el a látogatókat. Kedves figurái készítésének több oka is van.
– Azzal kezdődött, hogy kaptam egy zsák teljesen új tojástartót. Gondoltam, papírmasszát készítek belőle, mert abból sok mindent lehet alkotni. A tojástartókat összetépdestem, leáztattam vízzel, néhány napig állt, majd főztem pár óráig, és utána turmixoltam. Egyébként régen a babák is papírmasszából készültek.
– Lehet azt mondani, hogy a kiállításon minden újrahasznosított anyagból volt?
– Igen, ezek mind újrahasznosított anyagból készültek. Mosószeres és folyékony szappanos flakont, drótot, újságokat, WC-papír gurigát használtam fel a figurák elkészítéséhez. Először kidolgoztam az alapot és csirizzel rögzítettem. A csiriz liszt és víz keveréke, amit főzni kell, amíg opálos színe lesz. Rájöttem, hogy a papírmasszából nem tudom elkészíteni a fejeket, ezért hidegporcelánból formáztam. Ezt az anyagot szódabikarbónából és kukoricakeményítőből kell megfőzni, azután lehet alakítani körülbelül egy hétig, ha hűtőszekrénybe tesszük.
– Egyedül készült a kiállításra?
– Eleinte egyedül alkottam, azután a férjem biztatott, hogy készítsem, és rendezzünk kiállítást. Még mesét is talált hozzá, és tényleg nagyon társam lett ebben a munkában, drótot keresett, azokat az újságokat kiválogatta, amik a víztől szétáznak, és tépdeste. Így alakult, hogy lett egy csomó manó. Idősebb unokánk, Maya néhány manó-rajzzal örvendeztetett meg bennünket. Zsófi unokánk amikor nálunk van, órákig tud játszani manókkal.
Illin Klára
